Megittad? Jó volt? Egészségedre. És ami a kezedben maradt? Na, most mi lesz? Szétnézel. Előttem kevesen, mögöttem senki. Oldalról nem figyelnek. Felfelé is lestél? Na, és a kirakatok mögött nem rejtőzik senki?

 

Huh, mennyi meló egy szem üres műanyagpalackkal. Most, most jó lesz… francnyavalya, jön valaki. Néni. Miért pont most, miért pont erre. Mindegy, ha rám szól, maximum megvonom a vállam. Végül is… Nyugi, elment, a hihetetlen veszélyhelyzetnek vége. Affene, megint jön valaki. Kutyát sétáltat. Ha nem szedi fel a kutya után, végül is én is eldobhatom. Ne mááár, tuti direkt csinálja. Kellemetlen, nem? Ő igen, te nem. Vagy fordítva, nézőpont kérdése.

Állsz, kezedben egy darab nyavalyás műanyag izével, lassan a kezedbe ég, bánod már, hogy egyáltalán eszedbe jutott megvenni. Topogsz, mint egy tojó galamb. Csak úgy lazán a hátam mögé dobni (majd ruganyosan tovasétálni, mint Travolta egy átlag szombat este). Vagy lépcsőfordulóhoz, ott már úgyis van mindenmás. Ide vagy oda, teljesen mindegy, a lényeg, hogy iszonyú menő legyek. Mint például ő ott szemben. A bőrdzsekije, a magas fűzős tornacipője – állat. És vajon mit iszik? Nekem is azt kellett volna venni. Majd legközelebb. Megitta. Na, most kiderül az igazs…Hé, ember nem már! Mit csinál ez?? Összenyomja? Kidobja? Ennyi???